A líbiai francia hot spotok mítosza
Bár hazánk szakértői mindmáig előszeretettel hangoztatják, hogy Macron azt tervezi, hogy még az idén nyáron hot spotokat nyit Líbiában, a helyzet azonban ennél sokkal összetettebb. Maga a francia elnök stábja is közvetlenül a kijelentést követően mindjárt pontosította is azt, hogy az csak akkor lesz lehetséges, amikor Líbia már biztonságos országgá válik. Így az csak egy távoli mítosz egyelőre.
Július 27-én, múlt hét csütörtökön szárnyra kapott az a meglepő és váratlan hír, hogy Emmanuel Macron, francia elnök, kijelentette Orléansban egy átmeneti befogadó központban tett látogatása alkalmából, hogy hot spotokat nyit Líbiában vagy Nigerben már ezen a nyáron, akár egyedül is, az EU nélkül.
“Az az elképzelés, hogy olyan hot spotokat hozzunk létre, amelyek megakadályozzák azt, hogy az emberek őrült kockázatnak tegyék ki magukat még akkor is, ha nem jogosultak menedékre. Elmegyünk, hogy még azelőtt megtaláljuk az embereket, hogy Európában szállnának partra” - mondta a francia elnök.
Az Ansa olasz hírügynökség a francia elnöki palotához fordult még aznap hivatalos megerősítés végett, és azt a választ kapták, hogy egy líbiai hot spot lehetősége csak akkor kerülhet szóba, ha az országban biztonságossá válik a helyzet.
Még a délelőtt folyamán továbbá az Európai ügyek francia minisztere, Nathalie Loiseau Rómában pontosította a franciák valódi szándékát, vagyis, hogy tanulmányozni fogják azt, hogy hogyan lehetne hot spotokat létrehozni Líbiában és Nigerben az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságával (Unchr) és az Nemzetközi Migrációs Szervezettel (Oim). Luiseau hozzáfűzte még, hogy ez az elképzelés annak a szükségességéből ered, hogy megakadályozzák azt a fajta humanitárius katasztrófát, amelyet a modernkori teljesen embertelen emberkereskedelem idéz elő.
Talán nem véletlen, hogy Macron éppen a július 25-ei hármas Sarraj-Haftar-Macron párizsi találkozó után szinte közvetlen közvetlenül tette meg a fenti kijelentéseit, mivel a két egymással harcban álló líbiai vezető kölcsönös béke szándékát kinyilvánítva tűzszüneti megállapodást kötött.
Egyes elemzők szerint azonban ők ketten még nem elegendőek a polgárháborús helyzetben lévő észak-afrikai ország egységéhez, mivel rajtuk kívül még több olyan komoly politika erő is van Líbiában, amelyek nélkül nem az lehetséges. Az ő kettőjük megegyezése még nem jelent valójában semmit önmagában pl. a törzsek tanácsának áldása nélkül.
Macron diplomáciai húzása és kijelentése azért is volt igen meglepő, mivel július közepén Marco Minniti olasz belügyminiszter Tripoliban találkozott a líbiai városok vezetőivel többek között azért, hogy egy esetleges líbiai menekülttábor létrehozásról tárgyaljon velük. De ők ezt elutasították azzal, hogy az a városaik biztonságát kockáztatná.
Ez utóbbit azonban az olasz sajtó egyáltalán nem verte nagy dobra. Biztosan nem akarták még tovább hergelni az olasz lakosságot azzal, hogy nekik el kell viselniük azt, amit még a líbiai városok sem fogadnak el. Mindenesetre az olasz belügyminiszternek sikerült elérnie azt anyagi segítség fejében, hogy a líbiai polgármesterek ígéretet tettek a embercsempészek elleni küzdelemre, amely egyébként éppen a líbiaik egyik fő megélhetési forrása lett az utóbbi években.
Minden bizonnyal ez a megállapodás képezi valójában a mostani olasz Líbia misszió alapját, amelyet Haftar meg akar akadályozni. De neki valójában nincsen sok köze azokhoz a líbiai felségvizekhez, ahova most Tripoli kormánya beengedte az olasz hadihajókat, hogy segítséget nyújtsanak nekik az embercsempészek ellen. Habár az új líbiai ENSZ-nagykövet éppen Soros embere, így bármi lehetséges még Haftar és az olasz Líbia misszió ügyében.
Persze a fenti sorok írója nem szakértő, tehát így a felszínes olvasó már rögtön meg is nyugodhatna, hogy ezek csak valami nevesincs blogger kitalálmányai. Azonban, ha valaki kiváncsi valóban a tényekre, és nem csak olyan felkapott szlogenekre, amelyek a migrációs helyzet gyors megoldását kínálják, akár utána is járhat a források tartalmának. Bár teljes mértékben érthető, hogy az előbbiek kapatósabbak, ámbár szakértőktől nem éppen etikusak és tudományosak egy laikus szerint, politikusok részéről pedig egyenesen veszélyesnek tűnnek.
Természetesen egy újdonsült blogger mit sem érthet a jól fizető politikai kommunikációs trükkök világából, biztosan ők jobban tudják, hogy mivel kell etetni a népet ahhoz, hogy az jól jövedelmező legyen. Bár lehet, hogy csak éppen sokkal izgalmasabb számukra a nyári strand, mint a a líbiai és afrikai politika útvesztői.
Források:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése