Az olasz valóság és a Magyar Idők kapcsolata

Továbbra is marad a hírblokád Olaszországgal kapcsolatban, a jobboldali magyar sajtó nagyágyúját sem érdekli az igazság, csak a ködösítés.

2015-ig szinte egyáltalán nem foglalkoztam a világ híreivel. Aztán egy szombat este a tévét kapcsolgatva megdöbbentő képsorok jelentek meg előttem a képernyőn. A magyar határon át, amelyet addigra máshol már lezártak gyorstelepítésű kerítéssel, a szabadon hagyott sínek mentén hosszú vége láthatatlan sorban érkeztek szép hazánkba a közel-keleti és dél-ázsiai emberek. Alig tudtam valamit erről az egészről, ezért nem voltak a fejemben semmilyen előre gyártott értelmezési kulcsok, így az volt az első benyomásom, hogy itt jön a hadsereg fegyvertelenül körülötte néppel, és ezt teljesen szabadon tehetik.

Majd rávetettem magam a hírekre, hogy megértsem, mi a jó csuda is történik itt. Rá is találtam az infóra, hogy van ez az Iszlám Állam, amiről addig csak foszlányokban hallottam, annyira nem érdekeltek a hírek, és az azt üzente Európának, hogy több százezer muszlimot fog behozni  a kontinensre. Majd még olyan üzeneteket is küldött az embereinek, hogy csapjanak le a “hitetlenekre” a hazáikban, ahol csak tudnak. Mindeközben Európa pedig “wellcome refugees” lázban égett. Azért valamennyire megnyugodtam, hogy a magyar kormány legalább észnél van, és lezárja a magyar határt teljesen más európai politikusok minden ellenállása ellenére.

Egy idő után, mivel olaszul tanultam az egyetemem, elkezdtem az olasz híreket is rendszeresen olvasni, hogy mi is történik ott valójában. Jobboldali és alternatív hírportálok annyira szívet facsaró állapotokról számoltak be, ami korábban elképzelhetetlen lett volna Olaszországban. A bevándorlók által vonatokon, utcákon és tereken zaklatott nő, napi rendszerességgel vert kalauzok, miattuk bérlakásokból kidobott olaszok, drogot áruló migránsok az állomásokon, stb. És minderről egy szó sem esett a magyar sajtóban. Így elkezdtem bőszen hozzászólni az Olaszországról szóló hírekhez, hogy talán eljut valami hazánkba is abból, hogy mi is történik ott.

Januárban a hozzászólásaim alapján az egyik alternatív bulváros hírportál felajánlotta, hogy írjak számukra. Így belevágtam a cikkírásba, bár álmomban sem gondoltam volna, hogy valaha is ilyenre adom a fejem. Majd június elején elkezdtem írni ezt a blogot. Végül egy nagyon profi jó ismerősöm felajánlotta, hogy írjak elemzést, segít megjelentetni. A múlt hét közepén el is készült egy. Ő segített nekem a megszerkesztésében is, mivel ő sok éves tapasztalattal rendelkezik ezen a területen. Örültem, hogy komolyabb szakmai körökbe is eljutnak olyan információk is, amelyek eddig valahogy kimaradtak az olaszországi helyzettel kapcsán. De a szerkesztőség nem válaszolt, amit belenyugvással fogadtam, végül is nekem nincs nevem egy ilyen nagy laphoz, mint a Magyar Idők.

Aztán a héten elolvastam egy “véleménycikkük” az olaszországi helyzettel kapcsolatban, amelynek címe “Magára hagyott Olaszország”. “Bár egyelőre nem tűnik többnek egy figyelemre és törődésre éhes gyermek magatehetetlen kapálózásánál az olasz kormány új irányú migrációs politikája, annyi bizonyos, hogy elszántságban és határozottságban egyaránt sokat fejlődött az elmúlt időszakban” - írta a cikk elején az összefoglalóban a szerző.

Majd utalt arra is, hogy Rómában édes élet van továbbra is, csak délen okoz problémát a migráció. Ezen azért igencsak elcsodálkoztam, mivel az olasz hírekből jól tudom, hogy mindenhova viszik a bevándorlókat az országban ún. szétszórt elosztás keretében. Meg Triesztben is zaklatták már lányokat, meg a lombardiai vonatokon is, meg Bolognában is a migránsok, meg maga a római polgármester is moratóriumot kért a fogadásukban néhány hete az ottani migrációs vészhelyzet miatt. Így elég különösnek tűntek a Magyar Idők olaszos üdvöskéjének a közlései, de ebből megértettem, hogy ott nem az igazság számít hanem valami más, és ezzel le is zártam magamban az ügyet.

Aztán péntektől mégiscsak újabb kört is futottunk a Magyar Időkkel. Kiderült, a felelős szerkesztőjük szabadságon volt, és neki tetszik az írásom, és mégiscsak megjelentetné. Így kedves jó ismerősöm segítségével a pénteki helyzetnek megfelelően frissítettük azt. Csodálatos szerkesztői támaszt adott nekem, amelyben úgy rakta ide-oda az írásom részeit, és úgy rövidített benne, hogy közben továbbra is teljesen a magaménak érezhettem azt. Szombat este 11 órakor azonban a Magyar Idők felelőse tudatta, hogy mégsem jó az nekik, mert beszámoló, és nem véleménycikk. De valójában eredetileg sem arról volt szó.

Megértem azonban, hogy a lenti írás teljesen ellentétes az általuk a héten megjelentett véleménycikk szellemiségével és “igazságával”. Nem kerülhettek önmagukkal ellenmondásba néhány nap leforgása alatt. Végül is az olasz baloldali sajtó is egészen máshogy látja az olaszországi migrációs helyzetet, mint a jobboldali. A magyarok általában inkább csak az olyan  baloldali olasz lapokat olvassák, mint a Repubblica, a Stampa és a Corriere della Sera, még a jobboldaliak is. Így sikerült a “jobboldali” Magyar Időknek is újból a baloldalias káprázatvilágba menekülni Olaszország ügyében, miközben 5 millió olasz került a mélyszegénység állapotába a baloldali kormány politikája miatt az utóbbi hat évben.

Olaszok éheznek, miközben a bevándorlókra milliárdokat költ az olasz állam. De a Magyar Idők csupán a a “figyelemre és törődésre éhes gyermekként magatehetetlenül kapálózó” olasz kormányról ír, és a “római dolce vitáról”. Tényleg vannak ott figyelemre és törődésre éhes, kifosztott emberek, de azoknak még csak a híre sem jut el még a jobboldali magyar sajtóba sem, az ő történetük őket sem érdekli.

Fülöp Ida

Kapuzárási pánik: élesedő feszültség Brüsszel és az olasz kormányzat között

Miután Marco Minniti, olasz belügyminiszter június végén még amerikai látogatásának kezdete előtt a repülőútról fordult vissza Olaszországba a migrációs válsághelyzet miatt, az olasz hatóságok szigorító intézkedések bevezetését tervezik. Június utolsó hetében néhány nap alatt több tízezren érkeztek a dél-olasz kikötőkbe, a belügyminisztérium pedig egyre nehezebben talál helyet a migránsok számára a polgármesterek növekvő ellenállása miatt. Mindeközben az olasz-francia határon a No Borders és más anarchista szervezetek aktivistáinak a segítségével több száz migráns tört be Franciaországba, akiket aztán a francia rendőrök visszatoloncoltak. Két nagyobb befogadó központban lázadás tört ki a migránsok körében és az olasz rendőrségnek különleges alakulatokat is be kellett vetnie a rend helyreállításához.  

Sajtóértesülések szerint az olasz pénzügyőrség járőrhajója – amely eddig esetenként szintén a migránsokat mentette - hamarosan megérkezik a térségbe, hogy a Navformed által kiképzett líbiai parti őrség támogatásával ellenőrizze az NGO-s hajók tevékenységét. Az a hír is felröppent, hogy a migránsokat a regisztrálásuk után repülőre rakják, és abba az országba küldik, amelyik az NGO-t finanszírozta. Brüsszel mindeközben elszántan igyekszik védeni az NGO-kat, ám Minniti kész akár ki is lépni a Triton-egyezményből.

Az Európai Bizottság migrációs főbiztosa, Dimitrisz Avramopulosznak még június végén figyelmeztette Olaszországot, hogy nem zárhatja le a kikötőit, mivel  nemzetközi szerződések kötelezik, továbbá nem változtathatja meg egyoldalúan a Triton és Sophia EU-s missziók működési szabályait, amelyek azt írják elő, hogy a más országok hajói által kimentett migránsokat az olasz kikötőkbe szállítsák. A Triton műveletet az EU határvédelmi ügynöksége, a Frontex irányítja és az akkori olasz kormány kérésére jött létre 2014 novemberében mint az olasz Mare nostrum programot felváltó. európai szintű együttműködés. A Sophia, vagy más néven Eunavfor Med katonai művelet az Európai Tanács 2015. április 20-ai döntése alapján jött létre azzal a céllal, hogy megállítsák az emebercsempészek tevékenységét a Földközi-tengeren. A NGO-s hajók tulajdonképpen ezekbe a műveletekbe épültek be mintegy civil segítségként, mivel mindkét nagy EU-s misszió ellenére sem csökken a halálesetek száma. Avramopulosz anyagi segítséget ígért Olaszországnak a helyzet kezeléséhez ez azonban elenyésző a tényleges költségekhez képest. Tavaly az olaszok az állami költségvetésükből 4,5 milliárd eurót költöttek a migrációra, míg az Európai Bizottságtól csupán 100 millió eurót kaptak erre a célra.

Emanuel Macron június 29-én Berlinben a G20 találkozót előkészítő csúcs utáni sajtótájékoztatón ismertette az olaszországi helyzettel kapcsolatos álláspontját. Elmondta, hogy az olasz-francia határon példás az együttműködés, de a migránsok beáramlását szabályozni kell és ehhez elengedhetetlen az európai menekültügyi rendszer reformja annak kiküszöbölésére, hogy aki már valamelyik országban menedéket kért, azt megtehesse egy másik országban is. Világossá tette, hogy a Paolo Gentiloni, olasz miniszterelnök által felsorolt problémák 80 százaléka a gazdasági migránsok miatt alakult ki, akiket Franciaország teljes joggal toloncol vissza a határon.

A napokban a líbiai parti őrség is kiadott egy közleményt, amelyben újból azzal vádolta a líbiai partok mentén működő NGO-kat, hogy olyan nagymértékben segítik az embercsempészek tevékenységét, amivel növelik a migrációs áradatot még Líbia irányában is. A líbiai illetékesek szerint gyakran még fényjeleket is leadnak az NGO-s hajók, így könnyen indítják el az irányukba az emberkereskedők a migránsokkal teli gumicsónakokat. Az Il Mattino-nak nyilatkozó líbiai illetékes hozzátette, hogy nagyon gyakran az a benyomásuk, hogy az NGO-s hajók kimondottan  a migránsokra várakoznak a tengeren, és sokszor jelezték már az olasz hatóságoknak azt is, hogy a líbiai felségvizekre belépve a líbia parti őrség munkáját is akadályozzák.

Július első napjaiban az olasz belügyminiszter, Marco Minniti, francia és német kollégáival, valamint  Avramopulosz főbiztossal  folytatott előzetes egyeztetés keretében kezdeményezte, egy közös európai szabályozás megfogalmazását az NGO-s hajók működésére és finanszírozására vonatkozóan, valamint a líbiai parti őrség fokozott anyagi támogatását az Unió részéről. Felvetette azt is, hogy az NGO-k hajói ne csak az olasz kikötőkbe vigyék a tengeren kimentett migránsokat, valamint sürgette az áthelyezések felgyorsítását is Olaszországból más európai országokba. Azonban a július eleji tallini találkozón Franciaország és Spanyolország mellett számos európai ország is jelezte, hogy nem engedi be a kikötőibe az NGO-k és az EU missziók hajóit, és a Frontex e heti keddi Varsói megbeszélésén is megerősítették ezt. Macron is újból megerősítette a trieszti hármas német-francia-olasz csúcson, hogy nem fogadják be a gazdasági migránsokat. Így Olaszország ismét magára maradt.

Az NGO- hajók magatartási kódexe is azóta is folyamatosan készül. Habár már többször is kiszivárgott az olasz sajtóba több, hol 8, hol 11 pontos változatban, de hivatalosan még azóta sem nem látott napvilágot. A szervezetek továbbra is ellenállnak, és már Brüsszelhez is fordultak, hogy nem fogadják el a szigorításokat. Nem akarnak olasz hatósági személyeket a fedélzetre engedni, és nem akarják nyilvánossá tenni az adományozóikat sem.

Amikor azonban az olasz kormány kilátásba helyezte a kikötők lezárását, azonnal csökkentették aktivitásukat. Ez a jelenség már akkor is tapasztalható volt, amikor májusban a Földközi-tengeren működő NGO-k ügyében zajlottak az olasz szenátusi meghallgatások, ám amint véget ért az NGO-s hajókkal kapcsolatos parlamenti eljárás újból munkához láttak akárcsak májusban. Szerdán már az ott kimentett önkéntes hajótöröttek száma elérte a 4100 főt, csütörtökön pedig már tíz NGO-s és EU missziós hajó volt úton 7100 bevándorlóval az olasz kikötők felé.

Az olasz közvélemény mindeközben egyre feszültebb és elégedetlenebb a válság kezelését illetően. A SkyTg24 olasz tévés csatorna június 29-ei felmérése szerint a megkérdezettek 95 %-a szerint le kell zárni az olasz kikötőket. Ezen a felmérésen túl a júniusi önkormányzati választások eredményei is azt jelzik, hogy az olaszok egyre nagyobb arányban ellenzik az országukat elözönlő illegális migrációt. A választásokon elsöprő győzelmet arattak a jobbközép pártok és az általuk vezetett városok nem hajlandóak migránsokat befogadni. Az olasz jobbközép pártok vezetői az illegális migráció megállítását követelik akár tengeri blokád árán is. Ezen politikai erők nem is említik az európai áthelyezési programot lehetséges megoldásként a válságra, mivel az olaszországi nemzeti központi elosztási kvóták is azt mutatják, hogy egy vég nélküli folyamatról van szó és a keretszámokat folyamatosan kellene növelni. A három olasz jobbközép párt, az Északi Liga, a Hajrá Olaszország és az Olaszország Testvérei a legutóbbi közvéleménykutatások szerint közösen 32,9 %-on állnak, és az elmúlt hetekben több százalékot is nyertek a kormányzó baloldali Demokrata Párt és a legnagyobb ellenzéki párt, az Öt Csillag Mozgalom hátrányára, amelyek 26-26 %-on állnak. Az Öt Csillag Mozgalom is ellenzi az illegális bevándorlást, de ők az európai kvóták szerinti elosztást is támogatják. A Demokrata Párt eddig teljesen bevándorláspárti volt, annak tulajdonképpen minden formáját támogatva, de az olasz lakosságot már nem tudják megnyerni az ügynek úgy, mint a korábbi években.

A Soros embereként számon tartott Paolo Gentiloni olasz miniszterelnök – Minniti belügyminiszterrel, csakúgy mint országa közvéleményével szembeszállva -  a trieszti csúcson utalt arra, hogy Európának a gazdasági migránsokat is be kell fogadnia